Újabb ostromot vertek vissza Patak várának védői

A pataki vár csaknem 500 évszázados történelméből három ostrom történetét őrizték meg a források. 1594 karácsonyán Balassi Bálint foglalta el a várat, 1697 nyarán a hegyaljai felkelés kirobbanásakor Szalontai György vezetésével ütöttek rajta a pataki őrségen.1703 augusztus végén II. Rákóczi Ferenc kurucai, Orosz Pál ezereskapitány vezetésével szerezték meg a várat.
Patak legújabb kori történetében 11-12. ostromának lehettek tanúi 2015. július 18-19-én az érdeklődők. A 2010-ben útjára indult sárospataki ostromhétvége sorozatát az elmúlt hétvégén hatodik alkalommal rendezte meg a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma.
A két napos program szakmai szervezője a Bethlen Gábor Hagyományőrség Egyesület. A Balatoni Imre vezette Egyesület hajdúi mellett a kezdetektől itt vannak Sárospatakon a régi zenét játszó Héttorony Hangászok zenészei és a kassai Bethlen Garde hagyományőrző katonái.
A 2015. évi program mind a közreműködők, mind az érdeklődőket tekintve igazi közép-európai találkozó volt. A felsoroltakon kívül a Mare Temporis Alapítvány és a tatai Pálffy Kompánia tagjai érkeztek Magyarországról, a Fringia Egyesület tagjai Pozsonyt képviselték, de bekapcsolódtak a rendezvény programjaiba lengyel, német és spanyol hagyományőrzők is.
A hagyományok szerint az ünnepélyes megnyitóval és a résztvevő csapatok felvonulásával vette kezdetét a program. Tamás Edit a szervező MNM Rákóczi Múzeuma nevében köszöntötte a megjelenteket. Aros János Sárospatak Város polgármestere a város legjelentősebb idegenforgalmi eseményei sorában említette a programot. Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója az esemény nemzetközi jellegét is hangsúlyozva magyarul és angolul üdvözölte a megjelent csapatokat. A tábori mustra, a mesterség, a hadi és a tüzérségi bemutatók a várárokban és a várkertben mindkét nap nagyon sok látogatót vonzottak. Sokan érdeklődéssel figyelték, s tanulták a vár sütőházában a XVII. századi étkek készítését, s lehetőség szerint kóstolták a kemencéből kikerülő finomságokat. A magyar mellett szlovák, s lengyel nyelven beszélő családok népesítették be a résztvevő csapatok táborát.
Az ostromhétvége mindkét napjának fő eseménye a Bodrog part felőli oldalon rendezett várostrom volt. A Vörös-tornyot körülölelő Olaszbástya kazamata magasodó falai kiváló lehetőséget adtak az ostromlétrás jelenet bemutatására. A puskalövések sorozatát, s még inkább az ágyúlövések hatalmas robaját a Bodrog vize felerősítette – egészen különleges élményt adva az érdeklődőknek.
Szombaton a túlerőben lévő ostromló csapatok elfoglalták a várat. Vasárnap azonban a hajdúk védte pataki vár, dacolva a támadók túlerejével, visszaverte az ellenség támadását. 
Egy év fegyvernyugvást követően, 2016. július harmadik hétvégéjén újra várjuk az érdeklődőket a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumába. Az a hír járja, hogy akkor újra ellenség közelít majd, de bízunk a Bethlen Gábor Hagyományőrség és az általuk verbuvált csapatok erejében, furfangjában és a hadi szerencsében!

Sárospatak vára nem végvár volt, magánföldesúri birtokközpontként épült a XVI. században. Előbb a  Perényiek erődített központja, majd fénykorában, a XVII. században a Rákóczi család uralta. Mindként család folyamatosan erődítette a várfalait és bástyáit. A vár története során háromszor foglalták el. 1684 karácsonyán Balassi Bálint birtokolta egy rövid időre, 1697-ben a hegyaljai felkelők rohanták meg sikeresen, 1703-ban Rákóczi kurucai is győzedelmesen ostromolták.
    A pataki vár teljes kiépítésének korszaka egybeesett a magyar függetlenségi küzdelmek időszakával, a harmincéves háború hadjárataival. Ennek az időszaknak két jelentős erdélyi fejedelme Bethlen Gábor és I. Rákóczi György volt. Korszakuk jellegzetes katonái a hajdúk voltak.  
    Amikor 2010-ben a MNM Rákóczi Múzeuma útjára indította az „Ostromhétvégét” a program szakmai megvalósítására a Bethlen Gábor Hagyományőrséggel kötött „szövetséget”.
    A rendezvény ez évben megújult formában, kibővült csapatlétszámmal és színesebb programmal várta az érdeklődőket. Magyarországról a Bethlen Gábor Hagyományőrség hajdúi, a Mare Temporis Alapítvány, az Egri Vitézlő Oskola és a Hungari Dzsebedzsi alkotott önálló katonai tábort. Szlovákiából a kassai Bethlen Garde, Lengyelországból a Polish Haiduking Team tábora csatlakozott hozzájuk. Osztrák és német hagyományőrzők is bővítették a „katonák” létszámát. A német résztvevők folytatták azt a hagyományt, hogy Sárospatakra tartva Kassától  a várig gyalogosan teszik meg az utat korabeli katonai viseletben.  Az út utolsó szakaszán Bethlen Gábor hajdúi közül is csatlakoztak hozzájuk.
    A kétnapos ostromhétvége programjai új helyszínen, a várkertben épült katonai táborban zajlottak.  Ide várták a  hadi- és mesterség bemutatókra a látogatókat. S jöttek... Mindkét nap telt ház volt a katonai táborban. Magyarok mellett szlovákok és lengyelek is voltak szép számban az érdeklődők között.  Immár hagyomány, hogy eközben XVII. századi étkek készülnek a vár sütőházában.
    A Hungari Dzsebedzsi érdekes gyerekfoglalkoztatóval és korhű játékokkal várta a családokat “Volt egy török, Mehemet…” címmel. Itt a török szőnyegek „olvasásának tudományát” épp úgy megismertették, miként a  török eredetű, XVI-XVII. században nyelvünkbe bekerült szavakat. A “Kapitányok lakomája” (a keresztény elöljárók és a török követ egy színi játékokkal fűszerezett látványosság keretében fogyasztotta el a sütőházban készült ételeket) nem csak a gasztronómia terén nyújtott művelődéstörténeti ismereteket. Ezt követte a német tűzmester hadi bemutatója és a tábori mulatság – zene és tánc a Héttorony Hangászokkal.
    Mindkét nap fő attrakciója az ostromjelenet volt. Szombaton a Vörös-torony és a Bodrog közötti területről hallatszott messzire a hangos fegyverropogás.  Hagyományos helyszínen, az Olasz-bástyánál próbálták a falakot ostromolva elfoglalni – sikertelenül - a várat. Vasárnap a nyugati városfalnál, a Mezei-bástyánál rajtaütve próbálkoztak az ostromlók. A várfalakon, a bástyánál, a várárokban zajló összecsapások rendkívül érdekessé tették a nagyszabású záróeseményt.
    A MNM Rákóczi Múzeuma kétnapos ostromhétvégéje sokakat vonzott a városban, a Rákóczi-várba. Az új és visszatérő programok iránt nagy volt az érdeklődés. Az új, a nyugati városfal menti csatahelyszín a változatos terepviszonyok és az erődítmény sokszínűsége miatt rendkívül látványos ostromot tett lehetővé.
    Köszönet az élményért a résztvevő hagyományőrzőknek és a szakmai előkészítőknek, a Bethlen Gábor Hagyományőrségnek!

Tamás Edit

2022-ben újra megrendezésre kerülhetett az Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának egyik visszatérő és kiemelkedő rendezvénye, az Ostromhétvége. Bár a program tizenegyedik alkalommal került megrendezésre, ez az év mégis hozott változást. A korábbi évekből ismert, 16-17. századot bemutató csapatok mellett Sárospatakra érkezetek a 15., a 14., a 9-10. század hagyományőrzői is. A Keleti Szövetség egyesület 10. századi életképeket mutatott be az érdeklődőknek. A pákász karakteren keresztül érthettük meg az életmód sajátosságait, számos eszközt ismerhettünk meg és a hálókötés rejtelmeit is felfedték. Megcsodálhattuk az ötvös cizellált munkáját, de a nemezes is helyben készítette a derékaljat és különféle nomád, népi játékot (például a csigacsont játékot) is bemutattak. Korhű étel is készült „táborukban”: cserépbográcsban ragu, nyárson sülő fürjjel és főtt fürjtojással.  Az érdeklődök 10. századi receptekkel is gazdagodhattak.

A „Pataki évszázadok” sétányán haladva a következő állomás az Officina Monasterii tábora volt. Ők a 14. századot elevenítették meg. Az egyesület a képviselt korukra jellemző kézműves foglalkozásokban bővelkedett leginkább, nagyon gazdag eszközfelhozatallal várták a kíváncsiskodókat. Helyben készítettek kötelet, madzagot, zsinórt lenből, kenderből, gyapjúból. Bemutatták a korabeli asztalospadot, ahol a textilnyomó dúc faragását láthattuk, amivel a textilekre a mintákat nyomták. Gyöngykészítő mestert is megfigyelhettünk munka közben, ez ugyanis a 14. században egy önálló szakma volt. Ez a kisiparosnak számító foglalkozás alapanyagként a fa mellett csontokat is használt, leginkább marha csontot, és jellemzően rózsafüzéreket készítettek a gyöngyökből. A gyöngykészítő eszközt is hiteles forrás alapján (Hausbuch der Mendelschen Zwölfbrüderstiftung – mesterségeket leíró és ábrázoló könyv a 15-16. századból) rekonstruálta a hagyományőrző csapat. Egyik sátruknál  szorgos női kezek mutatták be a szalagszövést kártyával, a körmönfonást, a hímzést, a kézifonást és a ruhavarrást. Az ún. Gasztro-sarokban itt is korhű edényekben készültek az étkek korhű alapanyagokból.

A 14. századot képviselő Alba Societas csapata a zsoldosok életmódjára szakosodott. Egy valóban létezett zsoldos csapat nevét viselik, akik alapvetően lovasok voltak. A hagyományőrző csapat azonban inkább a könnyű gyalogság részét képviseli: íjászok, szálfegyveres katonák, kézipuskás figurák voltak jelen és minden, ami jellemző volt a korszakban. A fegyverzetük korhű rekonstrukció, Európa különböző országaiból összeválogatva, mint például: Franciaország, Oroszország, Lengyelország, Olaszország, de még svéd lőfegyvert is tudtak mutatni. Vezetőjükön díszesebb viselet volt, mivel előkelő személyt jelenített meg, lovagi felszereléssel rendelkezett, amit a sátorban fel is lehetett próbálni. Megismerhettük egy tehetősebb zsoldos vagyontárgyait is az asztalán bemutatott értéktárgyak által (homokóra, zsoldos láda, varrókészlet, korhű mécsesek, korhű szék és terítő, gyékényszőnyeg). Kódexmásolatokkal is találkozhatott a kíváncsiskodó látogató. Szintén a vezető tulajdonába tartozott a bikacsök (ami, mondhatni, a gumibot elődje), a középkori vízmérték, a 13 csomós kötél (a mérőszalag elődje).  A mesterségek itt is megjelentek, mert a kiegészítő tevékenységekre szüksége volt a kor emberének, élelemszerzés céljából is. A halászat és a vadászat eszközeit is bemutatták, mint például horogszereléket, hálót, kis szerszámos eszközöket.  Gaston Phoebus 14. századi könyvéből kézzel készített másolatokat is megtekinthetett az érdeklődő, amelyek tipikus jeleneteket mutattak be a vadászat különböző jeleneteiből, például a hajtásról. A csapat egyik izgalmas színfoltja a pénzverő volt. A zsoldos csapatok ugyanis, ha nem volt muszáj, nem kockáztatták feleslegesen az életüket, igyekeztek a pénzszerzés más útját is megtalálni. A kereskedés is egy ilyen résztevékenység volt. A nyers állapotú nemesfém kihozatallal azonban, egy korabeli tilalom miatt, nem tudtak foglalkozni, mert nem vihették ki az országból. Pénz formájában azonban volt erre lehetőség. Így adták hát fejüket a zsoldos csapatok a hamis pénzek gyártására, tehát pénzhamisításra. A 14. században viszont kegyetlen büntetés járt érte: élve megfőzték, vagy élve befalazták azt, akit rajtakaptak a tiltott tevékenység űzésén. A pénzhamisítók fedőszakmája a csiszár volt, mert az ugyanolyan eszközöket használt, hiszen vassal dolgozott. Az Alba Societas sátránál is kaphatott egy hamis kis pénzecskét a látogató, amit a csiszárnak álcázott zsoldos helyben készített verőtő és balta használatával.

A  15. századot a Magna Societas Falconis jelenítette meg. A színes kis csapat alkimistája bemutatóval is készült: a korabeli tinta készítésének egyik fontos folyamatát tárta a közönség elé, és bevezetett az ónöntés történetébe is. A mellette ülő középkori írnok, a már kész tintával, kódexet másolt bőr pergamenre, nád, illetve lúdtollal, és kalligrafikus foglalkozást kínált. A hölgyek a varrással, hálókötéssel, hálófonással, illetve korabeli társasjátékokkal (például malomjátékkal) is csalogatták magukhoz a látogatókat.

A sétány következő állomása a Mathias Rex hagyományőrző csapata volt, akik a 16. század eleji német zsoldosságot, a „Landsknecht” csapatot jelenítették meg, abból is a tüzéreket. Az állandó fegyverzetet képező puskákat, kardokat, tőröket tárták a látogatók elé, és korabeli játékokat, bűnbocsánat cédulákat, ereklyéket, újságokat, röpiratokat is mutattak Németországból. Tagadhatatlan, hogy szinte a legszínesebb öltözetet ők birtokolták az Ostromhétvégén.

A németek után törököt is foghatott a látogató. A sétány második felében a 16. századot képviselte a Hungari Dzsebedzsi csapata, akiket szinte egész nap csodás kávéillat járt be.  Ez nem is volt véletlen, sátrukban korhű edényekben készült a forró, megkóstolható török kávé. Emellett talizmán készítéssel, és az „arab oskola” címen az arab betűk megismertetésével is készültek: az érdeklődők megtanulhatták leírni a nevüket arab betűkkel. A korabeli török társadalmat három különböző karakteren keresztül mutatták be.

A török csapattal szemben helyezkedett el egy dupla állomás, a Vándorló Történelem és a Jurisics Bandérium csapata. Mindkettő a 16. századot képviselte. A Vándorló Történelem a Janus Pannonius Múzeum 1526-os mohácsi csatát idéző tárgyai mellett megismertette a látogatókkal a gombkötés mesterségét, és aktív fegyveres bemutatót tartott. A Jurisics Bandérium látványos fegyverkirakattal készült: lőfegyverek, kardok, szablyák, fokosok szemezgettek a kíváncsiskodókkal… Gazdag volt a felhozatal. Emellett három mesterséget is bemutattak: megismertették, hogy készültek bőrből a táskák, övhöz a zsinórok, fonalak, és inget is varrtak. 

A történelmi séta utolsó előtti állomása az utolsó megjelenített évszázadot, a 17. századot képviselő Mare Temporis volt. Ebben a sátorban a 17. század eleji, nyugati zsoldos kompánia hétköznapjai mutatkoztak meg, és a kísérő személyzet tevékenységeire koncentráltak. Volt velük egy hadmérnök teljes felszerelésével, aki hadi vállalkozóként működtette a csapatot. A másik fő attrakció az alkimista volt, aki a felállított laborjában helyben próbálkozott az aranygyártással. De a csipkeverő nő is nagy érdeklődést váltott ki a közönségből.

Az utolsó állomás, mely nagy számú csapatot tudhat magáénak, a Bethlen Gábor Hajdúihoz tartozó sátrak voltak. A színes csapat a 17. századot képviselte, nagyon gazdag kínálattal, készültek: csipke- és paszománykészítéssel, kalligráfiával (jogi okmányok készültek), illatszerekkel, tisztálkodási szerekkel, asztali játékokkal, a korabeli orvoslást bemutató eszközökkel, a gyógyfüves asszony pedig bevezette a látogatókat a gyógyító füvek világába. Megelevenítettek egy korabeli pataki református lelkész tanító, lelkész karaktert is. Mondani sem kell, a látványos fegyver- és viseletbemutató itt sem maradt el! A korabeli muzsikát a Héttorony Hangászok biztosították, melynek köszönhetően táncbemutatókat is láthattak az érdeklődők.

Szombat és vasárnap a 15 órától tartott ostromjelenetre idén is sokan voltak kíváncsiak, hiszen ilyenkor minden résztvevő csapat felvonul, hogy aztán két puskadurrogás között elmés és nevettető szócsatával szórakoztassák a közönséget, végül szablyával „egymásnak essenek a csatatéren”.

Mindkét nap nagy érdeklődés fogadta az Ostromhétvégén táborozó csapatokat, az időjárás és a hangulat is kiváló volt. Jövőre folytatjuk, és reméljük, újra minket választanak július harmadik hétvégéjén!

Szabó Eszter beszámolója

Fotók: Szabó Eszter

Tizenkettedik alkalommal rendezte meg az MNM Rákóczi Múzeuma történelmi hétvégéjét a várkertben. Állandóság és változás. Ezzel írhatjuk le legkönnyebben a sárospataki Ostromhétvégét. A program szakmai megálmodói a kezdetektől a Bethlen Gábor Hagyományőrség hajdúi. Ők, a Mare Temporis csapata és a Héttorony Hangászok Zenekar a 2010-es indulástól minden évben itt vannak Sárospatakon. A 2023-as program további csapatai: Banderium Hungarorum, Keleti Szövetség, Alba Societas, Matthias Rex, Magna Societas Falconis, Officina Monasterii.