Emlékek háza

Egy nemessé lett család Bodrogzsadányban – a Kecskemétiek

A falvak népesség történetében legtöbbször jobbágy és házas zsellér családokról esik szó, elvétve tűnnek fel nemesek. Bodrog-Zsadány népessége ebből a szempontból valamelyest különleges. A XVIII. század végén, a XIX. század elején többen nemességet  szereztek. 1809-ben tűntek fel a megyei nemesség regesztrumában a Kecskeméthyek.
1774-ben Zsadány község urbáriumában Kecskeméti István 8 holdon gazdálkodó szabad menetelű ¼ telkes jobbágyként illetve Kecskeméti János úgyszintén szabad menetelű ¼ telkes jobbágyként szerepelt.
A család XVIII. század végén házasodott tagjai elsősorban a településen belül választottak párt. Választottjaik sorában ott találjuk a közelmúltban a nemesek sorába emelkedett családok tagjait. A közeli települések közül Vámosújfalu ifjaival, leányaival kötöttek házasságot.  
A XIX. század első harmadában Kecskeméti István és János leszármazottai mindannyian református feleséget választottak maguknak. Lehettek helybeliek, sáraiak, kenézlőiek, balsaiak, patakiak, petrahóiak és erdőhorvátiak. Hasonló gazdasági, társadalmi helyzetű leányok, ifjak, özvegyek sorából választottak. Ekkor tűntek fel az erdőhorváti nemesi származású leányok. A frissen a nemesek sorába emelkedett család esetében fontos volt, hogy tehetős, s ha lehet nemesi származású házastársat válasszanak.
Kecskeméti István és János leszármazottai népes családjaik révén nagy lélekszámú, a falu református közösségét döntően meghatározó famíliává tették a családot a faluban. A bő gyermekáldás több esetben azzal a szerencsés tényezővel párosult, hogy sikerül fel is nevelni az utódokat. Így általuk több új család létesülhetett, jellemzően helyben, Zsadányban. A család nevét tovább vivő fiúgyermekek száma is szerencsésen alakult. Egy-egy családban 2-3 fiú is családot alapíthatott a következő nemzedékben. A korai feleség halálok nem kerülték el őket sem. A család „biztonságos működését”, a gyermekek felnevelését a gyászév leteltével új házasságok, második feleségek biztosították. Az újraházasodások következtében (esetünkben csak második feleségek fordulnak elő)  a gyermekek száma is jelentősebb. Ugyanakkor az 1831-es kolerajárvány megtizedelte ezt a családot is, hat felnőtt tagját ragadta magával a kór 15 nap alatt (július 4. és 19. között).

A XIX. század középső harmadában bizonyos változásokat tapasztalhatunk a Kecskeméti-család mindkét ágának családtörténetében. A változatlanságot jelzi ugyanakkor, hogy a házasságra lépő családtagok kivétel nélkül mind református házastársat választottak. Választottaik között a helybeliek mellett a korábban már kedvelt Erdőhorváti mellett Sára és Bodrogolaszi fiataljai szerepeltek. A feleség fiatalon bekövetkezett halála után minden esetben új házasságkötések történetek. Rendkívül magas a gyermekszületések száma. Különösen így van ez második házasság esetében. Ugyanakkor rendkívül magas a gyermekhalandóság. A születések számához képest szembeötlően kevesebb a felnövekvő gyermekek száma. A korábbi nemzedékhez viszonyítva kevesebb a felnőtté vált fiúk száma. Így a lehetőségekhez képest kevesebb ágon folytatódik a család története.
    Az 1870-es évek közepétől, az 1880-as években már a Kecskeméti-család ifjabb nemzedéke házasságkötése jelzi az idő múlását.  Ifjabb Kecskeméti József egyike volt azon 22 református családfőnek, akik 1904-ben elhatározták a református templom építését. A megajánlott összeghez 800 koronával járult hozzá. Testvére, Kecskeméti Károly is kivette részét a templom építésből. Kecskeméti Sándor Bodrog-Zsadány református közösségének tehetős tagjaként 1000 koronát adományozott az építkezés céljára. 1910-ben feleségével Szabó Juliannával együtt egy feliratos, ezüst kelyhet is ajándékozott az egyháznak.  Kecskeméti Mihály is azon családfők egyike akik a templom építését 1000 koronás adománnyal segítette.  A XX. század első évtizedében, őt választották a település főbírójává. 
A XIX. század utolsó negyedében kötött házasságokat a bő gyermekáldás jellemzi.  A Kecskeméti-család mindkét ágában a helybeliek körében a századfordulón újra a hagyományos nemesi családok kaptak szerepet, ugyanakkor a környékbeli települések köre bővülést mutatott. A Kecskeméti-család két ága közötti házasságkötések is előfordultak. Több egészen fiatal, 20 év alatt menyasszony is említhető, akik aztán házasságuk során akár tíz gyermeknél többet is világra hoztak. A nagy gyermeklétszám a szülések gyakoriságát is eredményezte. A korábbi évektől eltérően akár egy-két évente születtek a gyermekek. Szüléseiket helybeli, vagy sárai, vámosújfalui bábák segítették. Már nem találkozunk gyerekszülés okozta halálesettel, nincsenek ennek következményeként második házasságok a családban a századfordulón. Csecsemőként, kisgyermekként azonban még mindig több gyermeket veszítenek el szüleik.
A Kecskeméti-család nagy százada volt a XIX. század. A nemesség soraiba emelkedett család gazdasági lehetőségei, társadalmi jelentősége s nem utolsó sorban létszáma által a falu egyik meghatározó családjává váltak, mely pozícióit, befolyását a XX. század közepéig képes volt megőrizni. A család eltűnése a falu történetéből már egy másik történet...

 Őskori leleteket a Magyar Nemzeti Múzeumnak átadó tanító, Janik Jenő

Sokak emlékezetében élnek a faluban zajlott régészeti feltárások, melynek lelkes segítője Janik Jenő tanító úr volt. 1904-ben, a Győr megyei Medve községben született Janik Ernő kántortanító legidősebb gyermekeként. Gyermekkora nagy részét Héregen (Komárom megye) töltötte. Előbb a váci, majd a bajai tanítóképző intézetbe járt, s szerzett tanítói oklevelet, jeles eredménnyel 1926-ban. Felvették a budapesti Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakára, de a gazdaságilag nehéz években (testvéreit is taníttatni kellett a családnak) lemondott a továbbtanulás lehetőségéről és 1926-ban állást vállalt a bodrogzsadányi községi iskolában. Egy alkalommal, amikor tanítványaival a Bodrog menti Kis-Erdőbe kirándultak, egy csiszolt kőbaltára bukkantak. Ez ösztönözte felhívását, melyben arra buzdított, hogy ha találnak még ilyen tárgyakat, hozzák el neki. Foganatja lett a felhívó szónak: gyűltek a régiségek. Gyűjtéséről tudomást szerzett Gallus professzor úr, aki muzeológus volt. Egy levélben kereste meg, s arra kérte, segítsen neki az itteni ásatási munkák megindításánál. Készséggel állt rendelkezésére. Egy napon levelet kapott a Múzeumból: a Nemzeti Múzeum tagjává választották. Néhány szenzációs lelet is előkerült ebben az időben Zsadányban. Egyikről a sajtó is széles körben beszámolt: Újabb szenzációs aranyleletre bukkantak Bodrogzsadányban
Szabó Gábor udvarán ma reggel egy kőedényben fél kiló aranyöntvényt és aranykarikákat találtak a munkások – Az arany állítólag a Krisztus előtti időkből származik.

A zemplénvármegyei Bodrogzsadány község a jelek szerint rövidesen országos érdeklődés központjába kerül. A bekötőút ásatási munkálatai során pár héttel ezelőtt napvilágra került mintegy 8 kiló súlyú aranykincs híre tette órák alatt ismeretessé az egyébként csendes kis község nevét, és felhívta rá a tudományos körök figyelmét.
Egy héttel ezelőtt újabb régiségek kerültek felszínre Bodrogzsadányban. A munkások ekkor vagy 40 darab régi pénzt találtak, melynek anyagértékét jóval felülmúlta numizmatikai értékük. Ez a második lelet megerősíteni igyekezett azt a feltevést, hogy az első nagy értékű aranylelet nem a szeszélyes véletlen műve csupán, hanem Bodrogzsadány nagy értékű régiségek lelőhelye, melynek szakszerű feltárására érdemes komoly gondot fordítani.
A második lelet után többen komolyan kezdtek foglalkozni a gondolattal, hogy ásatásokkal igyekeznek kifürkészni a zsadányi föld féltve őrzött értékes titkait. Ezt a tervet most már valószínűleg hivatalos körök is magukévá teszik, mivel a kis zempléni községben ma reggel újabb nagy értékű arany került napvilágra.
Szombaton korán reggel Szabó Gábor zsadányi gazdálkodó udvarán ásás közben a köves talajból egy régi kőedény került elő, amelyben a lelet köré nagy érdeklődéssel sereglő munkások 2 darab ovális ércöntvényt és 4 darab aránylag súlyos karikát találtak.
Csakhamar kiderült, hogy a talált tárgyak színaranyból vannak és súlyuk meghaladja a fél kilót.
Az újabb értékes aranyleletről azonnal értesítették az illetékes hatóságot, ahonnan nyomban hivatalosan bizottság szállt ki a helyszínre. A bizottság hozzávetőleges megállapítása szerint az aranyak állítólag a Krisztus előtti 7-800-as évekből származnak, és értékük rendkívül nagy. Bodrogzsadány község lakói a legnagyobb izgalommal tárgyalják a község legújabb szenzációját.  - Zemplén újság, 1934.július 22.

Janik Jenő 1944. augusztus 15-én érkezett haza a frontról és a 6 hónapos orosz fogságból.  Ekkor kapta megbízatását az iskola vezetésére. 1950-ben megnősült, házasságunkból két gyermek született. Régi vágya teljesült 1951-ben: beiratkozott az egri Tanárképző Főiskola matematika-kémia szakára. 1956-ban tanári oklevelet szerzett.
Az iskola felső tagozatát 1965-ben körzetesítették, ő azonban az alsó négy osztály tanulóival és egy kollégájával Zsadányban maradt. 41 évi szolgálat után, 1967-ben vonult nyugdíjba. Munkáját számos sikert, tanítványai szeretet és eredményessége és szakmai elismerések kísérték. Vasdiplomás pedagógusként is köszönthették.
Sárazsadány régészeti emlékeinek részben a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, részben a miskolci Herman Ottó Múzeum ad helyet. 

Az 1940-es évek elején a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, Petróczy József vezetésével került sor már az általa is jelentősnek tartott bodrogzsadányi őskori lelőhely próbaásatására. A lelőhelyre a Janik Jenő által gyűjtött, és a Nemzeti Múzeum részére átadott tárgyak hívták fel Petróczy figyelmét. A múzeumnak ajándékozott leletek edényekből, (kő?)eszközökből és kerámiatöredékekből álltak. Petróczy József - alább idézett - Janik Jenőnek írt levelében írta le terveit, tanácsait és tapasztalatait: 

Kedves Tanító Uram!

Ma a posta két levelemet szállítja Zsadány felé. Ugyanis tegnap adtam fel az elmúlt éjjel írt levelemet (sajna sokszor előfordul az éjjeli munkálkodás, mert legtöbbnyire nem tudok aludni.) és hivatalomból hazajövet kellemes meglepetésemre, itt találtam f. hó 7-én írt szíves sorait. Miután nálam a levélírás nem probléma, sietek szíves értesítését megköszönni.
Az értesítéseivel kapcsolatban figyelmembe ajánlott körülményeket természetesen igen helyt állóknak tartom, és azokhoz alkalmazkodok. Bár igen nehéz egy tisztán tudományos problémát a nép egyszerű nyelvén fejtegetni, meg fogom kísérelni. Mindenesetre vagy két-három hetet igénybe vett, de a ... mellett is hiteles adatokat kívánok közölni.
Tanító úr jobban ismeri a helyi viszonyokat, mint én, így annak forszírozásától, hogy a beszolgáltatott anyagért pénzbeli ellenszolgáltatást adjunk, készséggel eltekintek. Úgy látszik, hogy ez vidékenként változik, a csehektől megszállott, majd felszabadult Felvidéken így elég jó eredményeket értem el esetenként 20 fillértől 1 f-ig terjedő szerény összegekkel.
Egyébként igen örömmel olvastam azokat a törekvéseket, amelyekkel az ottani földmíves népet önzetlenségre óhajtaná nevelni. Magam szociológiával is foglalkozok, így ezt a törekvést felette tudom értékelni. Sajna a XX. század irama a mi a múltban még romlatlan népünket is magával rántja, csupán az a sajnálatos, hogy a nép is e kor sok és nagy hibáját sajátítja el, nem pedig a jó oldalát.
Említette, hogy enyhülés esetén ásatna. Mondanom sem kell, hogy a felmerülő költségeket örömmel vállalom, engedje meg azonban, hogy az ásatásával kapcsolatban egyes-más dolgokra szíves figyelmét felhívhassam. Rendkívül kívánatos, ha az ember feljegyzi, hogy milyen helyen ás, dombon, vagy annak oldalán, sík vidéken, patak, vagy folyó közelében, ezt egészen röviden. Ha az ásó valami cserepet vagy egyéb ősrégészeti emléket vet ki, azt és a vele egyazon úton előkerülő holmikat külön félretéve megjegyzi, hogy milyen mélyen mutatkoztak először leletek. Fontos, hogy a hely bolygatott, vagy bolygatatlan volt-e az ásatás idején. Minden legkisebb töredéket is félreteszünk, mert lehet, hogy a szakembernek fontos. Figyelemmel szoktam lenni arra is, hogy miféle földbe ások (humusz, agyag, homok, szikes talaj). Az edények fekvése igen fontos, különösen akkor, ha azt csontváz mellett találjuk. Sohasem szedjük ki az edényt és egyéb leletet addig, amíg a csontvázról és az edényekről a földet óvatosan le nem tisztítjuk. Akkor megállapítjuk, hogy a csontváz milyen helyzetben volt (zsugorítva, kinyújtóztatva, a csontok anatómiailag rendben feküdtek-e), kelet vagy nyugat felé fordult-e az arcrész, hol feküdtek az edények egyenként, és mi volt bennük. (Legjobb a fényképezőgép.) Végül milyen mélyen volt a sír. Ezek mind igen fontos körülmények.
Minden zaklatástól mentesen újólag szíves figyelmébe ajánlom első levelemben írt kérésemet a visszamaradt anyagot illetőleg. Ha nincsen terhére és ideje engedi, azok elküldésével nagy szívességet tesz nekem, és nagyon lekötelez. Ha azonban elfoglaltsága nem engedi meg, természetesen készséggel várok jobb időkre.
Egyébként nagy örömünkre szolgál, hogy érdeklődik a régészet iránt, bár lenne ideje, szívesen küldeném igen értékes régészeti könyveimet olvasás végett, rengeteget tanulna belőlük, de tudom, hogy e célra aligha szentelhet időt oly sok elfoglaltsága mellett.
Szívélyes üdvözlettel vagyok készséges híve:

        Petróczy József

U.i. Bámulatos gyorsan jönnek a levelek: Bodrogolasziban 8-án reggel bélyegzett levél 9-én de. 11 órakor a lakásomon volt!

Adalékok Sárazsadány református egyházának történetéhez

Az évszázadok során természetesen a falu lakossága is többször kicserélődött, megújult. Az eredetileg halászattal foglalkozó lakói egyre inkább a szőlőművelésben, s a földművelésben dolgozva boldogultak. A falu határa 1988 hold, többségét (2,/3-át) a jobb módú reformátusok birtokolták. A települést a XIX-XX. században római katolikusok (140 - 200 – fő 23 - 32 %), görög katolikusok (300 - 230 fő – 48 - 37%), reformátusok ( 160 - 180 fő – 26- -29 %) és egy zsidó család lakták. Vallási közösségeiknek a XX. századig nem volt temploma. A római és a görög katolikusok Bodrogolaszi filiájaként oda jártak templomba. A reformátusok Vámosújfalu szórványának számítottak s ott ill. Bodrogolasziban keresték fel a templomot. Utóbbi helyen külön székeket tartottak fenn a zsadányi vendégek számára.
Bodrogzsadány legtehetősebbnek tekintett közössége, a reformátusság (ekkor 167 fő) épített először templomot. 1904 október 2-én az itt élő 22 család határozta el a templom megépítését, hogy „ezután saját templomban imádhassák a felséges Istent.” Megajánlottak erre a célra 10600 koronát. Ez akkor tekintélyes összegnek számított. Voltak akik néhány száz, vagy csak 100-100 koronát adtak, de a tehetősebbek jelentős összeget ajánlottak fel: öreg Szabó András 2000, özv. Szabó Ferencné 2000, özv. Szabó Jánosné 1000, Kecskeméthy Mihály 1000, Kecskeméthy Sándor 1000, Kecskeméthy József 800 koronát.
A templom építéséhez a helyben felajánlott összegen kívül felhasználták azt az 1760 koronát mely amerikai gyűjtésből származott. A szomszédos gyülekezetek is adtak pénzt és természetbeni segítséget.  Utóbbiban a helyiek is jeleskedtek. Elsősorban fuvarozásban (volt aki 42 szekér követ szállított) és téglaégetésben vállaltak munkát.
A gyülekezet tenni akarása s áldozatvállalása révén 1907 augusztusára elkészült Bodrogzsadány református temploma, a falu első temploma. A 8 m széles 12,5 m hosszú épülethez egy 3,5X3,5m alapterületű 14 m magas torony is tartozik (A toronysisak magassága 7 m). A Katona György által tervezett s Tarczal János épített templom berendezését is a gyülekezett tagjai adományozták. Két év múlva falu emléktáblával örökítette meg a templomot építő lelkésze, Köröskényi István és gondnoka Kecskeméthy József nevét.
Az adományok is megőrizték az előnevét. A „Teréz” és „Eszter” nevű harangokat 1862 korona értékben a 4 Szabó testvér készíttette. „Eszter” 250 kg súlyú, ma már villamosított. Felirata azonban az eredeti: „A nagy Isten tiszteletére „Eszter” emlékére öntette Ns. Szabó Mihály és neje néhai Kormos Eszter ifj. Ns. Szabó András és neje Szabó Terézia Ns. Szabó István és Kecskeméthy Terézia.  Seltenhofer Frigyes (1907) és fiai cs. és m. kir. udvari harangöntők Sopron [2247]”. Az úr asztalát Berei Ferencné és Berei Lajosné (felirata: Készíttette Berei Ferencné szül. Bénó Erzsébet és Berei Lajosné Misklei Julianna). Az egyik kelyhet Szánthó István és neje (felirata: a b. zsadányi ref. egyháznak Szántó István és neje Elek Erzsébet 1910 – aranyozott ezüst), a másikat Kecskeméthy Sándor és neje (felirata: b. zsadányi ref. egyháznak Kecskeméthy Sándor és neje Szabó Julianna 1910 – aranyozott ezüst), a kannát özv. Novák Mihályné (felirata: A b. zsadányi ref. egyháznak özv. Novák Mihályné Szabó Erzsébet 1910 – aranyozott ezüst), a kenyérosztó tányért (felirata: b. zsadányi ref. egyháznak a gyülekezet tagjai 1910) és a keresztelő edényeket a gyülekezet tagjai adományozták az egyháznak, az úrasztali terítőt úgyszintén. 1909-ben herceg Lónyai Elemér 6 magyar hold szántóföldet ajándékozott az egyháznak. A „Teréz” harangot 1915-ben a háború időszakában rekvirálták.
A templomot építő lelkész Köröskényi István 1907-ig szolgálta a közösségét. A templom elkszülte után Bodrogzsadány reformátussága önálló gyülekezeti életet élő, Bodrogolaszihoz tartozó filia lett. Lelkészük ezt követően Szánthó István (1913-ig).
Az elmúlt 100 esztendőben sokat változott a falu. A római katolikusok, majd a görög katolikusok is templomot emeltek. 1928-ban, majd 1982-ben renoválták a református templomot.  75-80 fő rendszeresen látogatta templomukat, 45-60 közülük a téli hónapokban szervezett bibliaórákon is részt vett. 1876-ban elkészült a régi (a korábbi leégett helyett, első tanítója Kárpáti Péter volt 1874 és 1910 között), majd később az új iskolaépület, ezekben két tanító (általában egy református és egy római katolikus vallású) tanított. Sokan emlékeznek az Osváth Endre református tanító úr által szervezett népművelési előadásokra. Ezeken hallhattak a helyiek a magyar királyokról, Toldi Miklósról, II. Rákóczi Ferencről, hazánk térképéről éppúgy mint a betegségek elleni védekezésről s a gyümölcsvédelemről. Tartottak előadásokat a magyarországi templomokról, múzeumokról is.
Az 1930-az 1940-es években az itt élőket többször felkeresték a Sárospataki Református Kollégium Falukutató szemináriuma tagjai. Ő jegyezték fel a falu legtekintélyesebb lakóinak nevét: Berey Gusztáv, Kecskeméthy Sándor, Kapczár János. Utóbbi római katolikus, a másik kettő református fiatalember. Patak szelleme másként is jelen volt a faluban. A Theológiai Akadémia III. és IV. éves hittan (teológus) hallgatói szolgáltak több éven át a gyülekezetben.