Ezereskapitányok arcképcsarnoka

 1966-ban a Magyar Nemzeti Múzeum a sárospataki múzeum részére 12 kisméretű, 38,5x28 cm nagyságú olajképet vásárolt. Ezek a XVII-XVIII. század fordulójának viseletében férfiportrékat ábrázolnak. Tíz hátlapján az ábrázolt személy neve olvasható volt, kettő ismeretlen. A rendkívül rossz állapotú képek Sárdy Lóránd festőművész által restaurálásra kerültek, s jelenleg a “Rákócziak dicső kora” kiállításon láthatók. Eladója közlése szerint eredetileg húsz képből állt az arcképcsarnok. A képek az 1708-as sárospataki országgyűlés alatt készültek, az ott jelenlévő tisztek egy csoportját örökítette meg a ma már ismeretlen festő. A tucatnyi kép közül e heti összeállításunk hét portréval ismereti meg olvasóinkat. Előző héten már hármat bemutattunk közülük. A képek Rákóczi másodvonalbeli parancsnoki garnitúrájának egyes tagjait ábrázolják.

Báró Zay András (1685-1734) ezereskapitány képe
Zay Lőrinc kuruc szenátor fia. 1704-től Rákóczi nemes apródja. 1705-ben az udvari lovas-karabélyos ezred főstrázsamestere, 1706-ban az udvari karabélyosok vice-colonellusa, 1707-ben a Nemes Compania főstrázsamestere, 1708-ban az udvari lovas-gránátos ezred colonellusa. 1710-ben Ordódy György utódaként az udvari lovas-karabélyos ezred főkapitánya.1711-ben a munkácsi lovasság parancsnoka. 1711. június 15-én aláírja a munkácsi kapitulációs pontokat. Követte Rákóczit a bújdosásba, majd Rodostóból hazatért felesége birtokára.

Varga Pál képe
Szabolcs megyei főhadnagy.

Id. Borbély Gáspár (? - 1710) ezereskapitány képe
Thököly gyalog főhadnagya volt, 1690 óta emigrációban élt. 1704 novemberében indult haza. 1706-ban voluntér kapitány Bezerédy Imre lovasezrede mellett. 1708-ban voluntér vicecolonellus, 1710-ban főkapitány. Halálosan megsebesült Vépnél, 1710. szeptember  9-én halt meg.

Ifj. Gróf Barkóczy Ferenc ezereskapitány képe
A XVI. század közepén Zemplén megyében felemelkedett család. 1582-ben már László nevű őse a megye alispánja, kinek fia a XVII. században országgyűlési követ. Az idősebb báró  Barkóczy Ferenc emelkedik grófi rangra 1687-ben. Az 1670-ben felkelt nemesség egyik vezére Zemplénben. 1685-ben ugyanő a megye főispánja. A Rákóczi-szabadságharc idején szenátor, mezei generálmarsall. 
Fia, az ifjabb Barkóczy Ferenc 1693-94-ben Zemplén vármegye örökös főispánja. Apjához hasonlóan 1704-ben csatlakozik Rákóczihoz. Visszakapja konfiskált birtokait. 1704 decemberében lovas ezredes, 1705-ben főcolonellus. 1705-ben aláírta a konföderáció szövetséglevelét. 1709-ben lovasezred parancsnoka. 1711. január 2-án feladaja Csicsva várát és elpártol. 1718-19-ben Ung vármegye főispánja.

Berthóti Ferenc (? - 1710) kassai vicegenerális képe
Berthóti Gábor Sáros vármegyei alispán  és Vécsey Mária fia. Nagyszombaton tanult. 1687-ben vádlott az eperjesi theatrumon, Caraffa bebörtönöztette. 1703 októberében már Rákóczi híveként küldetésbe ment Szomolnokra és a lengyel határszélre. 1703 novemberében a Sáros, Szepes, Liptó és Árva vármegyében levő lovas és gyalog magyar hadak és várőrsegek kapitánya. 1703-1705 között Sáros és Szepes vármegye fiscalis praefectusa, a szomolnoki bányák inspectora,  ezt a feladatkörét 1706 elején átveszi a Gazdasági Tanács. 1705-ben aláírta a konföderáció szövetséglevelét. 1705-ben szenátor, 1706-ban kassai vicegeneralis, 1706-1707-ben ruházati biztos. 1707-ben Sáros vármegye főispáni administratora, 1709-ben Sáros vármegyei mustra-commissarius. Pestisben halt meg Kassán 1710. szeptember 11-én. 

Ibrányi László (1652/1659 k. - 1705) ezereskapitány képe
A Szabolcs megyei Ibrány településről eredezteti magát a család. Ibrányi Ferenc  fia, Barkóczy István mostohafia. 1684-ben Thököly ezredese,  1686-ban császári ezredes. 1701-ben gyanúsított a Rákóczi-összeesküvésben.  1703. augusztus 6-án csatlakozik Rákóczihoz, ezereskapitány. Még abban a hónapban a Tisza környékén levő hadak vezérlője. 1705. április 5-én a jánosházi ütközetben sebesülten fogságba esik, április 22-én meghal. 

Csajághy János (1673 – 1712) brigadéros képe
Fejér megyei nemes, Gr. Bánffy György erdélyi gubernátor secretariusa. 1704 márciusában  kiszökött Szebenből, csatlakozott Rákóczihoz. 1705-ben a solti sánc parancsnoka, generáladjutant, az imsódi sánc parancsnoka, gyalog colonellusi dekrétumot nyert. 1705 augusztusában megkapja néhai Haller Sámuel portális gyalogezredét, melynek parancsnokságát a szatmári békéig megtartja. 1708-ban érsekújvári commendáns, brigadéros. 1710-ben az Ocskay felett itélkező hadbíróság elnöke. 1710-ben szolnoki commendáns, október 17-én kapitulál. Közreműködik a szatmári béke létrehozásában, 1711. április 26-án felesküszik a császárra, május 1-én aláírja a szatmári békét. A békeokmányt Bécsbe vivő hivatalos követség vezetője. Császári ezredes lesz, de ezredének felállítása előtt 1712. január 2. utáni napokban betegségben meghal.