Tokaj-Hegyalja

Balassa Iván kiemelkedő eredménnyel kutatta a mezőgazdasági eszközök, a hagyományos földművelés, a különféle növénykultúrák mellett a magyar népi szőlő- és bortermelés, a borkultúra történetét és európai kapcsolatait is. Már a pataki évek alatt elkezdte a szőlőművelés tanulmányozását.

Tokaj-hegyaljai kutatásaihoz sok segítséget kapott Vladár Ferenctől, aki rengeteg levéltári anyagot gyűjtött számára, Pap Miklóstól, aki a tokaji anyaggyűjtésben segítette és Szilágyi Dezsőtől, aki nagy műgyűjtő volt, és kitűnő borászként állt a rendelkezésére. Kutatási eredményei később önálló monográfiává értek. Ennek eredményeként Tokaj-Hegyalja szőleje és bora (1991) címmel az első olyan tudományos feldolgozást tárta könyv formájában a szakemberek és a kérdéskör iránt érdeklődők elé, mely történeti-néprajzi-nyelvészeti összegzése a témának.

Tokaj-Hegyalján 1956 őszén két filmet is készítettek a szüretről, a hozzá kapcsolódó hagyományokról és borkezelésről, melyet elsősorban Erdőbényén és Tokajban forgattak. A szerkesztő mindkét esetben Balassa Iván volt. Az adattári feljegyzésekből kiderül, hogy a kisparaszti munkamódokról és szokásokról augusztus 24-én, Erdőbényén, majd szeptember 28-án a bodnármunka különböző fogásairól - mint például egy faabroncsos hordó gönci méretben a többi kádármunkával együtt - filmeztek. A pásztorok tűzgyújtása is ekkor került archiválásra. A Tokaji Múzeumhoz intézett filmelőkészületi feljegyzések a következő témákat tartalmazzák: kádármester, általában a pincék, a pincék előkészítése a szüretre, szüreti felvonulás, kádártánc. Az egyik filmet a Magyar Mezőgazdasági Múzeum rendelésére, a másikat egy profi stábbal, állítólag skandináv megrendelésre gyártották. A dolog külön érdekessége, hogy Balassa Iván soha nem látta egyik filmet sem. Ehhez még hozzá tartozik az a kiegészítés, hogy sajnos mi sem láthatjuk, ugyanis a Mezőgazdasági Múzeum munkatársai sem találták meg az említett felvételeket.

Egy bő évtizeddel később a Rákóczi Múzeum szőlészeti és borászati kiállításának forgatókönyvét ki más, mint Balassa Iván írta. A sors azonban úgy hozta, hogy végül ő is rendezte, mivel Janó Ákos, az akkori igazgató a tolcsvai Rákóczi-prés szállítása során megsérült, így át kellett venni a helyét.

Ezen kívül az első tokaji és tolcsvai kiállítás forgatókönyvét is ő állította össze.