Ágyúk a középkorban és a kora újkorban

Művelődéstörténeti konferencia Sárospatakon

Idén immáron 19. alkalommal került sor a sárospataki Késő Reneszánsz Művelődéstörténeti Konferenciára.  A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma által szervezett konferenciasorozat ez évi témaválasztásának aktualitást adott, hogy a sárospataki várban megnyílt I. Rákóczi György ágyúöntő műhelyének feltárt maradványait, s a kora újkori bronzágyúk öntéstechnológiáját bemutató kiállítás. A konferencia lehetőséget biztosított arra, hogy a téma avatott hazai és külföldi képviselői megismerkedjenek a feltárást követően megvalósult rekonstrukciós munka eredményeivel, s megosszák egymással saját kutatási eredményeiket, tapasztalataikat. A két napos konferencia nyitó előadását Marco Morin tartotta, aki közel két évtizede foglalkozik a Velencei Köztársaság tüzérségének 1350-1797 közötti történetével. Komplex kutatása a levéltárakban fennmaradt források összegyűjtésén túlmenően a Mediterráneumban fellelhető, velencei műhelyekben készült ágyúk katalogizálására is kiterjed. Sárospatakon elhangzott előadásában a velencei ágyúkészítés egyik legjelentősebb korszakával ismerkedhettünk meg. A 15. században a szárazföldi és tengeri tüzérségben egyaránt alkalmazott, vasból kovácsolt vagy öntött velencei bombardák különböző típusai kerültek bemutatásra, változatos korabeli képi ábrázolások és a szerző által készített, európai gyűjteményekben ma is látható példányok felvételeinek segítségével. 
A Genovából érkezett Renato Gianni Ridella kutatási területe a Mediterrán Európa 16-18. századi tüzérsége. A hazájában és Franciaországban is több tengerészeti tüzérséggel foglalkozó régészeti projektben aktív szerepet vállalt szakember előadásában az ágyúk tipológiájával foglalkozott. A saját felmérési rendszerrel készített, óriási adatbázison nyugvó eredményeit összegző beszámolójában rámutatott azokra a különbségekre, melyek a 16. században a Földközi-tenger térségében öntött, illetve a kontinentális Európa műhelyeiben készített bronzágyúk között kimutathatóak.

Belényesy Károly a 15-16. század fordulóján működött budai királyi ágyúöntő műhely régészeti feltárásainak, s a témában végzett történeti, hadtörténeti kutatásainak átfogó értékelését adta. Munkájának jelentőségét nem pusztán az jelzi, hogy a Budán feltárt bronzolvasztó kemencék a jelenleg ismert legkorábbi európai képviselői az öntéstechnikában forradalmi változásokat eredményező lángkemencéknek, hanem jó módszertani példa arra is, hogy egy erősen roncsolt lelőhely mozaikszerű adataiból hogyan lehet átfogóan topográfiai, gazdaságtörténeti, hadtörténeti folyamatokat modellezni. 
A Csehországból érkezett Tomas Sterneck történészként több éve foglalkozik a morvaországi hadszertárak, elsősorban a brünni fegyvertár történetének kutatásával, feldolgozásával. Sárospatakon ez utóbbi, kiváló forrásadottságokkal rendelkező fegyvertár 1588-1617 közötti szerepével ismerkedhettünk meg.
A Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója, Bán Attila a korabeli források és képi ábrázolások felhasználásával részletesen összefoglalta a kora újkori bronzágyúk öntéstechnológiáját, különös hangsúlyt fektetve az öntőminta és formakészítés összetett műveleteinek elemzésére.  Az előadó ismertette a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében fellehető bronzágyúkon végzett metallurgiai vizsgálatok eredményeit is.
Ringer István, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának régésze előadásában összegezte az I. Rákóczi György által létesített sárospataki ágyúöntő műhely feltárásának főbb eredményeit, elsősorban azokra az ismeretekre fókuszálva, melyek a megvalósult rekonstrukció és a témát feldolgozó kiállítás szempontjából lényegesek voltak.
A nyíregyházi Jósa András Múzeum történésze, Mohácsi Endre az eperjesi levéltárban végzett kutatásai alapján számolt be Bethlen Gábor bécsi udvar ellen indított hadjáratának előkészületeiről. Az 1619. őszi események egyik kulcsszereplője volt Rákóczi György, aki hajdúival a fejedelem mellé állt, s Kassa elfoglalásával megnyitotta számára Felső-Magyarország kapuját.
Kónya Annamária részben korábbi szakirodalom, részben saját kutatásai alapján foglalta össze a jó forrásadottságokkal rendelkező eperjesi ágyúöntő műhely 15-16. századi történetét, hangsúlyt fektetve a számadásjegyzékekből kigyűjthető adatokra. Előadásában kitért az elpusztult műhely topográfiai azonosításának lehetőségére is.
A szintén Eperjesről érkezett Kónya Péter átfogó összegzést adott a Felső-Magyarországi szabad királyi városok jelentős 17. századi ágyúöntési tevékenységéről és a korszak ágyúiról.
A Miskolci Egyetem kutatójának Barkóczy Péternek az előadása remekül példázta, milyen lehetőségek rejlenek a régészeti kontextusból előkerült leletek archeometallurgiai vizsgálataiban. Beszámolójában kitért a közelmúltban napvilágra került ágyúcső töredékeken és az ágyúöntéshez kapcsolható fémes leletcsoportokon végzett vizsgálatok eredményeinek értékelésére.
A Pécsi Tudományegyetem kutatója, Fedeles Tamás egy különlegesen fontos későközépkori forrásunk, az 1494/95. évi királyi számadáskönyv, továbbá elbeszélő munkák és missilesek alapján ismertette II. Ulászló Újlaki Lőrinc ellen vezetett hadjáratát. A hadjárat egyes mozzanatainak rekonstruálása során általános képet kaptunk a 15-16. század fordulójának lőfegyvereiről, ostromeszközeiről, a muníció, hadtáp, logisztika kérdéseiről.
Ulrich Attila, a nyíregyházi Jósa András Múzeum kutatója előadásában a Wesselényi-féle szervezkedés korai időszakának katolikus- és németellenesség által fűtött rajtaütéseit, portyáit mutatta be. Komoly forrásfeltáró munka eredményeként részletesen megismerkedhettünk az Andreas Joanelli körmöci kamaragróf pénzszállítmánya ellen tervezett – ám meghiúsult – rajtaütés, valamint a sikerrel zárult szomolnoki pénzrablás és a sok német zsoldos életét követelő záruló gombási mészárlás körülményeivel, lefolyásával, résztvevőivel.  

A két napos konferencián elhangzott előadásokat a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma a tervek szerint 2015-ben kötetben jelenteti meg.