Kurucz György egyetemi tanár 2013-ban a Rákóczi Múzeum által szervezett, „A Rákócziak Erdély történetében” című nemzetközi történészkonferencián kezdeményezte George Stepney emlékművének elhelyezését. Javaslatát R. Várkonyi Ágnes akadémikus lelkes támogatásával az élen, pozitívan fogadták a tanácskozás résztvevői. Az angol diplomata Bécsben udvari nagykövetként tevékenykedett. A Rákóczi-szabadságharc alatt mediátorként fontos szerepet játszott a császár és a fejedelem által delegált küldöttségek nagyszombati tárgyalásain. Munkásságát Kurucz György 2015-ben megjelent tanulmányában mutatta be: „Szövetségesi érdek, protestáns szimpátia, katonai realitás: a Rákóczi-szabadságharc és az angol közvetítés” (Történelmi Szemle 2015/2). A professzor írásában hangsúlyozta: A brit közvetítés mozzanata – holland szálakat is érintve – igen fontos adalékkal szolgál a Rákóczi-szabadságharchoz, valamint a protestánsok 18. századi helyzetéhez.
George Stepney (1663-1707) szobrának megvalósítását a Károli Gáspár Református Egyetem vállalta magára, együttműködésben a Külgazdasági és Külügyminisztériummal és az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeummal.
1703. május 21-22. a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc zászlóbontásának időpontja. A Cum Deo pro Patria et Libertate feliratú zászlókat ekkor bontották ki Tarpán, Váriban és Beregszászon. 322 év múltán, 2025. május 22-én avatták fel az egykori brit diplomata, a George Stepney tiszteletére készített mellszobrot Sárospatakon, a Rákóczi Múzeum parkjában.
Az eseményen beszédet mondott Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettese, parlamenti államtitkára, Őexcellenciája Paul Leonard Fox, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága magyarországi nagykövete, Kurucz György, a Károli Gáspár Református Egyetem Történettudományi Intézetének intézetvezető egyetemi tanára és Zsigmond Gábor, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.
Trócsányi László köszöntőjében hangsúlyozta, hogy ez a vidék, Sárospatak, Hegyalja, Tokaj nemzetközileg is ismert volt a történelem folyamán. Magyar Levente, miniszterhelyettes, parlamenti államtitkár beszédében az egykori bécsi nagykövet mediátori szerepét méltatta a Rákóczi-szabadságharc során. Kifejtette, hogy aki jól ismeri a történelmet, az tudja, hogy a magyar kérdés hangsúlyosan jelen volt a nemzetközi politikában, hazánk a spanyol örökösödési háborúnak is a részese volt ekként a 18. század elején.
„A Rákóczi-szabadságharc, ahogy egyébként az összes többi magyar szabadságküzdelem az utóbbi négyszáz évben, értelmezhetetlen okaiban, lefolyásában, következményeiben és alakulásában is a nemzetközi kontextus alapos ismerete nélkül” – mondta. „Sőt megkockáztatom, hogy a kedvezőtlen nemzetközi feltételek voltak a fő okai annak, hogy végül is ezek a szabadságmozgalmak, szabadságharcok, szabadságháborúk nem vezettek tartós sikerre” – tette hozzá. Majd rámutatott, hogy ezen korszakban három relatív sikerű ilyen próbálkozás volt a Habsburgok ellen, a Bocskai Gábor-, a Bethlen Gábor- és a II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc. Rákóczi abban különbözik az elődeitől, szabadságharcot vezető elődeitől és talán részben az utódaitól is, hogy maximálisan tudatában volt annak, hogyha diplomáciailag nem sikerül körülbástyáznia a háborút, akkor az nem tud sikeres lenni” – húzta alá. „Ne felejtsük el, hogy számos nemzet fiai küzdöttek a magyar hadsereg sorában, s itt nemcsak a Kárpát-medencei népekre gondolok, hanem különböző német fejedelemségek, lengyelek, valamint még svéd segédhadak is voltak, és még sorolhatnánk. Tehát ezt a fajta nemzetközi összefogást sikerült mégis megvalósítania, de a lényeg, hogy minden próbálkozása és külföldi kapcsolattartása mellett sem sikerült a kedvező feltételeket végül is biztosítania” – folytatta. „Ez egy olyan nép, (…) amely kulturális rokonság híján és állandó politikai, nemzetközi szövetségesi rendszer híján hozzá van szokva ahhoz, hogy maga kell, hogy megvívja a küzdelmeit. Viszont mindenki, aki a törekvéseinkben támogat bennünket és megért bennünket, az mindig is nagy elismerésre és megbecsülésre tarthatott számot a magyar nemzet részéről” – fűzte hozzá.

Az Egyesült Királyság magyarországi nagykövete magyarul is beszélt köszöntőjében. Őexc. Paul Fox George Stepney szerepét méltatta a két ország közös történelmében. Kifejtette, hogy a néhai diplomata erősen hitt a párbeszédben, a közvetítésben. „Tudom, hogy a ma felállított szobor nemcsak az ő személyét és szolgálatát méltatva áll majd itt, hanem a baráti kötelékek szimbólumaként is Magyarország és az Egyesült Királyság között” – fogalmazott a nagykövet, ekkor már anyanyelvén.

Kurucz György részletesen elmesélte, hogy Stepney a szabadságharc legelejétől kezdve segítette a magyarság ügyét nem csak az angol királyi udvarban, de Habsburgoknál is.

Zsigmond Gábor főigazgató beszédében kiemelte, hogy „George Stepney bécsi angol követ nevét nemigen olvashatjuk a történelemkönyvekben, és ritka, hogy a hozzá hasonló egyéneknek szobrot emeljenek. A történeti emlékezet ugyanis hajlamos a dicső hadvezérekre és a nemzeti hősökre koncentrálva megfeledkezni a békéért munkálkodó mediátorokról. Stepney korabeli megnyilvánulásai a magyar ügy iránti mély együttérzésről tesznek tanúbizonyságot” „ Köszönet illeti Kurucz György professzor urat, a Károli Gáspár Református Egyetem Történettudományi Intézetének vezetőjét, hogy átfogó kutatásaival és nemzetközi forrásokra támaszkodó munkájával új fényt vetett Stepney szerepére. Hálásak vagyunk a Károli Egyetemnek, valamint a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak, hogy segítették a terv megvalósulását. A Magyar Nemzeti Múzeum annak idején örömmel bólintott rá, hogy a mellszobor itt, a sárospataki várkertben kapjon helyet.”

„Stepney élete és munkássága arra emlékeztet bennünket, hogy a diplomácia nem pusztán hivatalos tárgyalások sorozata, hanem emberek közötti hídépítés – olykor a legviharosabb történelmi időkben. A szobor, amelyet most közösen avatunk, ennek a hídépítésnek állít emléket. Kívánom, hogy ez az alkotás ne csak a múltra emlékeztessen, hanem a jelen párbeszédéhez és jövőbeli együttműködésünkhöz is inspirációt adjon” – mondta a Főigazgató Úr.

A Vörös-torony Lovagtermében tartott megemlékezést követően a leplezték le Farkas Ferenc alkotását, és helyezték el az emlékezés koszorúját.

Az eseményen közreműködött Csörsz Rumen István és a Sárospataki Református Kollégium Kórusa.

Fotók: Gombos Levente és a Külügyminisztérium