A pataki vár madártávlatból

A Bodrog folyó mellett található sárospataki-várat Keserű László felvételei által mutatjuk be.

A pataki vár hazánk legjelentősebb épen maradt késő reneszánsz épületegyüttese. Perényi Péter koronaőr szerezte meg a területet a mohácsi csatát követően s kezdett itt családja új birtokközpontja felépítéséhez. Az építkezések az észak-itáliai Alessandro Vedani terveivel, irányításával zajlottak.

A középkori város központját és déli felét fallal és árokkal, bástyákkal erődítették. A városerődítés délkeleti sarkában 1534 és 1537 között épült az új Perényi rezidencia. Hamarosan lakószárnyak emelésébe kezdtek a Vörös-toronynak nevezett ötszintes lakótoronyhoz csatlakozó erődfalak mentén. A keleti palotaszárny építése 1540-ben kezdődött, s Péter fia, Perényi Gábor idején fejeződött be 1563-ban. Feliratos kőtábla örökítette meg 1541-ben a városfal elkészültét.

A Vörös-torony az első emelet magasságáig máig megőrizte a XVI. századi állapotot, kőfaragványai a hazai késő reneszánsz építészet reprezentáns darabjai. Szintenként váltakozva hadászati és lakó funkciót töltött be a XVI-XVII. században.

1567 után a Királyi Kamara, 1573-tól a Dobó-család tagjai, 1608-tól Lorántffy Mihály uralták és építették tovább a várat. A vár fénykorát a XVII. században, a Rákóczi-család uralma alatt élte.1616-ban I. Rákóczi György, a későbbi erdélyi fejedelem szerezte meg felesége, Lorántffy Zsuzsanna hozományaként, s közel száz évig maradt a család tulajdonában. 1616 és 1710 között Sárospatak a hatalmas Rákóczi birtokok központja, kedvelt tartózkodási helye a család négy nemzedékének.

A XVII. század elejére a Rákócziak az ország vezető politikusai közé emelkedtek. Északkelet-Magyarország és Erdély hatalmas birtokait uralták. Patak összekötő híd a Királyi Magyarország és Erdély között. A városnak ekkor országos jelentőségű politikai, kulturális és művészeti kisugárzása volt.

Az 1640-es években nagyszabású palotaépítkezések zajlottak, a tulajdonosok az épületegyüttest fejedelmi rangjukhoz méltóan bővítették, szépítették. A fejedelmi fogadószoba, a Bokályos-ház 1642-ben készült, gránátalmás, virágos falicsempéit Törökországból hozatták. A csempék virágos, gránátalmás csempéi a fejedelemasszony Gombos kertjét idézték. A várkastély első kertjét Perényi Gábor felesége, Országh Ilona nevéhez köthetjük. A virágok szeretete, gondozása azonban az őt követő várúrnők életében is fontos helyet kapott. Patak Gombos kertjét már Balassa Bálint is megénekelte.

Az 1643-ban kialakított déli, Lorántffy-palotaszárny emeleti termei között találjuk a Lorántffy-címeres zárterkélyes hálószobát, mely egykoron a fejedelemasszonyé volt. Az erdélyi udvarhátak mintájára készült udvari loggia könnyed árkádjainak megkapó látványa 1646 óta vonzza a látogató tekintetét. 1656-ban már az özvegy fejedelemasszony emeltetett egy szintet a toronyra az ágyúállások számára és fedette le vörösfenyő zsindelyes sátortetővel. Valószínű, hogy a Vörös-torony elnevezés innen, vagy vakolt falának festéséről származik.

A Sub Rosa terem, az északkeleti kis sarokerkély 1651-ban kapta mai formáját. Ekkor készült el kifestése Rákóczi Zsigmond és Pfalzi Henrietta esküvője alkalmából. Az eseményre emlékeztet a Lorántffy címer mellett látható magyar és cseh címer. Boltozatának rózsa alakú zárókövéről kapta elnevezését: Sub Rosa (a rózsa alatt). Mennyezetfestménye a vár barokk kori falképeinek egyetlen ránk maradt emléke. A hagyomány szerint ebben a szobában találkoztak a Wesselényi-féle szervezkedés vezetői: I. Rákóczi Ferenc, Nádasdy Ferenc, Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc. Az 1670 tavaszán kirobban felkelést megtorlás követte. I. Rákóczi Ferenc óriási váltságdíj ellenében kegyelmet kapott. Megtorlásként Patakot császári katonaság szállta meg.

1660-tól I. Rákóczi Ferenc és anyja Báthory Zsófia, 1676-tól II. Rákóczi Ferenc és Julianna a birtokosai a várnak. I. Rákóczi Ferenc özvegye, Zrínyi Ilona második férjével, Thököly Imrével többször időzött a várban. 1697-ben a város egyik központja a hegyaljai felkelésnek.

II. Rákóczi Ferenc tanulmányait befejezve 1694-ben tért haza Sárospatakra. Feleségével, Hesseni Sarolta Amáliával itt rendezte be fejedelmi udvarát. A vár jelentős szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharcban, 1703. augusztus 28-án került a kurucok kezére. 1707-től II. Rákóczi Ferenc gyakran tartózkodott itt, követeket fogadott, tárgyalt, s a nemes ifjak avatására is sor került a vártemplomban. 1708-ban Patakra hívta össze az utolsó kuruc országgyűlést, mely az Öregpalotában ülésezett. Itt mondták ki a végigkatonáskodó jobbágyok hajdúszabadságát. Itt ítélték halálra árulás vádjával Bezerédj Imre kuruc brigadérost és Bottka Ádám alezredest, kiket az ítélet után ki is végeztek a vár piacán. A szatmári béke után Rákóczi emigrációba vonult.

A szabadságharc után Trautsohn herceg kapta meg Patakot, 1776 és 1807 között kamarai birtok, azután a Bretzenheim hercegi család kezébe került, akik rezidenciául felújították. Ekkor nyerte el a várkastély a romantikus, eklektikus ízlésű külső és udvari homlokzatait, megőrizve azonban a XVI-XVII. századi reneszánsz jellegét. A vár védelmi jellege megszűnt. Az 1826-ban Cavet tervei alapján készült angol tájképi kertbe bekomponálták a romantikus várromokat is. 1875-ben a Windischgrätz hercegek tulajdonába került a várkastély, akik a II. világháború végéig lakták.

A Múzsák Templomát eredetileg gazdasági épületként, a Rákóczi birtokok prefektusa Debreczeni Tamás lakóhelyeként használták. 1651-ben Rákóczi Zsigmond esküvője alkalmából lakodalmas házzá alakították át. Ez lett a menyasszony, Pfalzi Henrietta udvartartásának szálláshelye. Később az uradalmi számvevő hivatala, magtár. Az 1680-as években leégett.1694-ben II. Rákóczi Ferenc és testvére Julianna a trinitáriusoknak adományozta. A francia eredetű trinitárius rend szerzetesei keresztény rabok kiváltására gyűjtöttek. A pataki rendház kialakítása a szabadságharc után történt. A szűk udvart körülölelő U alaprajzú épület déli szárnya lett templomuk. A másik két szárny földszintjén és emeletén volt a 13 szerzetesi cella és a közösségi terek. A tető gerincén kis harangocska emelkedett. A kolostor építkezés 1734-ben fejeződött be, miként a bejárat kőkeretén olvasható évszám is bizonyítja. 1784-ben II. József rendjüket is feloszlatta, kolostoruk az uradalomé lett, két oltára a vártemplomba került, ma is ott látható. Az épületben uradalmi tisztviselők lakásait és magtárat rendeztek be. Az 1964-68 között helyreállított épületben alakították ki a Borostyán Hotelt és Éttermet. 2002-től a MNM Rákóczi Múzeuma kezelésében van, időszaki kiállítások helyszíne.

A külső vár falait és bástyáit Perényi Péter építtette egy időben a belső várral. A külső várat sarokbástyákkal a nyugati hosszoldalán több kisebb bástyával erődítették. A védelmi rendszert I. Rákóczi György korszerűsítette, fülesbástyákat építtetett. Az 1642-es leltárban szerepelnek a bástyák nevei: Veres-bástya, Középső-bástya, Új-bástya, Tömlöc-bástya, Oroszlán-bástya, Mezei Máté-bástya. Tervezőként a velencei Agostino Serena, a kivitelezés irányítójaként a lőcsei származású Medvés Márton kőfaragó említhető.

A sárospataki vár külső védelmi rendszerének legerősebb, mai legszembetűnőbb része a kazamatás várfal, a délnyugati sarokbástya és a Veres-bástya. A kazamatás várfalat két falréteg alkotja, a belső a fal mögötti földsánc, az Ágyúdomb támfala, köztük egymás fölött két dongaboltozatos folyosó húzódik. Mindkét folyosóból a külső falra 17-17 lőrés nyílik, melyek a földszinten kulcslyuk alakúak. A folyosó két vége a sarokbástyákba vezetett, s egy-egy lépcső kötötte össze a szinteket. A két boltozott folyosó fölött még egy harmadik, tetővel fedett folyosó húzódott. A bástyák legfelső szintjére is innen juthattak. A várfal és a bástyák pusztulása 1702-ben történt, robbantás döntötte őket romba.

 A sárospataki külső vár délkeleti szegletében, a park szintje alatt őrződtek meg az I. Rákóczi György által létesített ágyúöntő műhely maradványai. A 2006 és 2011 között lezajlott régészeti feltárás során napvilágra került a több helyiségből álló épület, déli részén a nagyméretű bronzolvasztó kemencével és a hozzá tartozó öntőaknával. Az 1631 és 1648 között változó intenzitással működő műhelyben öntött ágyúk zöme a fejedelem birtokain lévő várak és erődített udvarházak számára készült. A régészeti kutatás során előkerültek azok a leletcsoportok, melyek a bronzágyúk készítésének technológiájába nyújtanak bepillantást: nyersanyagok, öntőminták és formák, rontott, hibás öntvények töredékei. A 2014-ben nyílt kiállítás ipartörténeti kuriózum.

Tamás Edit